Kánikula

Hundstage

IMDb:7/10 6.6 ezer szavazat

Gyártási év2001 Ország

Műfajdráma Mozipremier2002. május 16.

Bécs külvárosaiban, valahol az autópálya kijáratainál, a hipermarketek és az új lakótelepek között fullasztó és forró a hétvége. A kánikulai napok közben hat, egymásba futó történet bontakozik ki, felfedve egy csalódásokkal és magányos figurákkal teli világot. Miközben a lusta és melankolikus nappalok alsónadrágban és bikinikben semmittevéssel telnek, addig az alkoholba, éneklésbe és erotikába merülő éjszakákon elszabadulnak a nyers érzelmek és az erőszak dühe. A nyomasztó hőségben nincs megkönnyebbülés, a feszültség egyre nő, az indulatok a forrongó agresszióig fokozódnak. Az élet megmutatja legbensőségesebb és legsebezhetőbb oldalát.

Ulrich Seidl a Kánikula című filmje 2001-es megjelenéséig dokumentaristaként sokkolta az osztrák publikumot. Ez a film hozta el számára a széleskörű szakmai elismerést, annak ellenére, hogy a dokumentumfilmek kedvelői már 1980 óta követhetik egyedülálló perspektíváját. Második játékfilmjét, az Import/Export-ot szintén számos dokumentumfilm előzte meg.

Megrázó eszközeivel olyan hihető dokumentációt nyújt a nevetséges önillúziókat tápláló emberekről, hogy szinte érezzük a lelki dekadenciát. Mégis sikerül elkerülnie a túlzásokat és a szituációk sem a megszokott módon alakulnak.
A Kánikula felkavaróan nyers film, semmilyen tabut nem ismerve kalauzol minket az élet árnyékos oldalára. Túlzó és sokkoló látlelet, Thomas Bernhard műveihez mérhető anti-Ausztria portré; rendezője érezhetően zsigeri hatásra törekedett. Nincs mit tagadni, ez sikerült is neki. A civilizációs csömör-filmek (A nagy zabálás, Sweet movie) a hetvenes évek elején voltak divatban: a Kánikula ezt a sorozatot folytatja. Nem épp randifilm, aki megnézi, sokáig nem felejti el - jelentsen bármit is ez...

Az Ulrich Seidl sorozat nagy jelentőséggel bír, különösen, mert a közeli Ausztriából hoz el egy olyan kollekciót, melynek bemutatása hiánypótlás értékű.