Robert Duvall

Francia és angol származású szülőktől született; apja katonatiszt volt, aki később elérte az admirálisi rangot is. Az illinois-i Principia College-ben drámát tanult, majd két évet szolgált a hadseregben is. 1955-től a New York-i The Neighborhood Playhouse-ban színésznek tanult; itt ismerkedett meg Gene Hackmannel és Dustin Hoffmannel is, akivel sok ideig bérelt közös lakást.

Első filmszerepét a Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird) című filmben kapta; a lelkileg leépült Boo Radleyt kellett eljátszania. Ez meghozta számára a hírnevet és színházi színészként játszott olyan híres darabokban, mint például Arthur Miller: Pillantás a hídról című műve. 1969-ben dolgozott először együtt Francis Ford Coppolával; az Esőemberek című filmben kapott szerepet, majd 1972-ben, és 1974-ben is A Keresztapa című filmeposz első két részében a Don ír származású fogadott fiát, Tom Hagent consiglierét kellett alakítania. Ezért a játékáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra is jelölték. Duvall egy sor újabb fontos mellékszerepet is kapott olyan filmekben, mint a Hálózat (The Network), vagy A hétszázalékos megoldás (The Seven-Per-Cents Solution). a Keresztapa után az 1979-es Apokalipszis most című filmjében ismét szerepeltette Duvallt, amiért újabb mellékszereplői Oscar-jelölést kapott. Ezek után 1979-től átnyergelt a főbb szerepekre; a legjobb férfi főszereplőnek jelölték A nagy Santiniben nyújtott alakításáért; a díjat végül az 1983-as, Az Úr kegyelméből (Tender mercies) meg is kapta.

A Keresztapa harmadik részében a várakozásokkal ellentétben nem tűnt fel, mivel nem tudott megegyezni a gázsijáról a stúdióval. Ennek ellenére Duvall nem pihent; 1992-ben a Sztálin című amerikai-magyar koprodukcióban a címszerepet játszotta. 1997-ben Az apostol, 1998-ban pedig a A Civil Action-ért újabb Oscar-jelöléseket kapott, de egyiket sem sikerül újra aranyszoborra váltania. A filmszerepek még mindig nem kerülik el; 2002-ben az Bérgyilkos tangó-t ő maga írta és rendezte.