12 évesen (1950) veszítette el édesanyját, Frances Ford Seymourt, aki öngyilkos lett.
A színészi karrier előtt modellkedett, kétszer is szerepelt a Vogue magazin címlapján. Bár többször is szerepelt édesapjával, végül csak 1958-ban tette le a garast a színészi pálya mellett, amikor is apja bemutatta a színészoktatók pápájának, Lee Strasbergnek. Az 1950-es évek végén aratott sikerei jó kezdésnek bizonyultak a színészi karrierjét illetően.
Az 1960-as években évente több filmben is játszott, első sikerei között az Anthony Perkinsszel közös alkotását, a Tall Storyt tartják számon. Ezt követte az Amíg összeszoknak (1962), majd az A Walk on the Wild Side, amiért a legjobb fiatal színésznek járó Golden Globe-díjat kapta. Az igazi áttörést az 1965-ös Cat Ballou legendája hozta meg neki, a filmet öt Oscar-díjra jelölték. A kritikusok által körülrajongott színésznő karrierjében a Minden szerdán (Any Wednesday), majd a Robert Redforddal forgatott klasszikus, a Mezítláb a parkban (1967) jelentette a következő állomást. Az 1968-as év a politikai aktivitásáról is híres színésznő életében izgalmas volt a Barbarella című sci-fi miatt is, e szerepe révén egy egész generáció számára szex-szimbólummá vált. Egy évvel később igazi színészi tehetségéről is tanúbizonyságot adhatott A lovakat lelövik, ugye? című filmben, amely a kritika elismerése mellett az első Oscar-jelölést is meghozta számára. Első Oscar-díját a legjobb női főszereplő kategóriában a Klute című film prostituáltjaként kapta 1971-ben, amelyet hét évvel később még egy aranyszobrocska követett, a Hazatérés című filmben nyújtott alakításáért.
Az 1970-es évek első felében elkerülték a hangos sikerek, bár ekkor is olyan művészekkel forgatott együtt, mint Yves Montand és Jean-Luc Godard. A visszatérés 1977-ben a Mókás páros című filmjével sikerült, ezt követte az Oscar-díjas alakítása a Hazatérésben (1978), majd 1979-ben a Kína-szindróma Michael Douglasszel és Jack Lemmonnal a főszerepben. A Las Vegas-i lovasban újra Robert Redforddal forgatott.
Az 1980-as éveket a Kilenctől ötig (1980) című filmmel kezdte. 1981-ben régi nagy álma vált valóra, amikor apjával együtt dolgozhatott. Az aranytó (1981), bár kiváló film lett (Katharine Hepburn is játszott benne) mégsem rendezte apa és lánya sokszor feszült viszonyát. Henry Fonda a filmbeli alakításáért Oscar-díjat kapott, amit apja súlyos betegsége miatt Jane vett át. Az 1980-as években az Ágnes, az isten báránya (1985) című alkotásban aratta utolsó jelentős sikerét, majd az 1990-es évek elején Ted Turnerrel kötött házassága után bejelentette visszavonulását.
Az utóbbi években azonban meggondolta magát, újabban több filmben vállal ismét szerepet, leginkább vígjátékokban tűnik fel (ilyen a Jennifer Lopezzel forgatott Anyád napja (2005) című komédia is).
2018-ban a lyoni székhelyű Lumière Intézet „a filmművészet Nobel-díjaként” is emlegetett Lumière-díjjal tüntette ki „munkássága egészéért, illetve a filmtörténethez való kimagasló hozzájárulásáért”.
Forrás: Wikipédia
