Ingmar Bergman

10 évesen bábszínházi előadásokat rendezett. 19 évesen elhagyta a szülői házat, és színházrendezőnek állt. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban. Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte. Az 1955-ös Egy nyári éj mosolya című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A következő három filmje meghatározó lett Európa filmművészetére. A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) és a Szűzforrás (1960) az egész európai filmművészet lényegét sűrítette magába. Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása. Állandó operatőre a kétszeres Oscar-díjas Sven Nykvist volt. Egyik legközelebbi munkatársa a magyar származású Katinka Faragó volt évtizedeken át. Az 1970-es években filmes pályája leszállóágba került. Élete utolsó két évtizedére Bergman visszavonult a filmezéstől.

Forrás: Wikipédia