Juliette Lewis (Los Angeles, Kalifornia, USA, 1973. június 21.) amerikai színésznő, énekesnő.
A kis Juliette Lewis a napfényes Los Angelesben látta meg a napvilágot 1973. június 23-án. Nem volt egyedül: apja, a színész Geoffrey Lewis és grafikus művész anyukájának, Glenis Batley-nek termékeny házasságából összesen hét gyermek született. És ehhez még nyugodtan hozzáadhatjuk Geoffrey papa négy és Glenis mama három korábbi házasságának kis gyümölcseit. Gondolhatja a Kedves Olvasó, hogy egy ilyen művészcsaládban aztán nagy a szabadság...
Ám talán igaza van annak, aki szerint a túl nagy szabadság sem jó - mint ahogy azt hősnőnk élete remekül példázza. Apja révén a kislánynak többé-kevésbé szabad útja volt a színészethez, és már hétéves korától játszott kisebb tévéfilmszerepekben, elsőként a Any Which Way But Loose-ban.
Első főszerepét Juliette 12 éves korában kapta a Homefires című minisorozatban, 14 éves korában pedig a kislány hivatalosan is önállósította magát és "elvált" szüleitől. Nem mintha nem szerette volna őket, de így, jogilag felnőttként mentessé vált a gyermekmunkára vonatkozó törvények alól, amelyek csupán ötórás munkaidőt engedélyeztek volna neki naponta. Okos, ugye? Jött is a sok kis szerep, többek között egy Kim Basingerrel és Dan Akroyddal a Marslakó a mostohámban.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Juliette mindössze három hét után, 15 évesen abba is hagyta a középiskolát - igaz, később letette különbözeti vizsgáit. Aki pedig iskolát kerül, annak a törvénnyel is meggyűlik a baja: a kis Juliette-et már 16 éves korában nyakon csípte egy szemfüles rendőr, amint egy lerobbant klubban alkoholt fogyasztott. Fiatalkorúként ez ott bűnnek számít. Szerencsére az intézkedő rendőr felettese ismerte Lewis papát és ejtették az ügyet, de a lányon rajta maradt a törvénysértő vadóc "bélyege", melynek aztán igyekezett is megfelelni...
Ám a sok kisebb-nagyobb balhé mellett szép lassan felépült egy egészen komoly karrier. A Cape Fear - A rettegés foka című Martin Scorsese filmben Juliette, mint Nick Nolte és Jessica Lange hormonoktól fűtött lánya olyan mély benyomást tett a kritikusokra, hogy kezdő létére még egy Oscar-jelölést is kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában. Ezt követte - bár hozzánk korábban jutott el - a Woody Allen rendezte Férjek és feleségek, (Husbands and Wives) ahol Juliette a Woody által játszott egyetemi tanár tanítványa, majd szeretője volt. Aztán jött a Rómeó vérzik (Romeo is Bleeding), egy nagyon jó és mégsem sikeres alkotás Gary Oldmannel és Lena Olinnal. Juliette az Oldman által megformált korrupt zsaru butuska szeretője volt - és sajnos rossz véget is ért. Ekkoriban a furcsa külsejű Juliette-et még csupán furcsa külsejű lányok megformálására használták a csúnya rendezők és producerek.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kalifornia - A halál nem utazik egyedül című feledhető road-thriller. Ebben a filmben Juliette együtt játszott akkori kedvesével, az itt retardált sorozatgyilkosként feltűnő Brad Pitt-el - egyedül rájuk lehetett egy picit is figyelni. Már más tészta volt a Gilbert Grape (What's Eating Gilbert Grape), egy nagyon kedves történet, ahol Juliette végre egy normális lányt játszhatott, ráadásul Johnny Depp és az akkor debütáló Leonardo DiCaprio oldalán.
És jött a nagy, nagy szerep, Oliver Stone filmjében, az általa megírt Született gyilkosok-ban (Natural Born Killers) Mallory, minden idők legdivatosabb sorozatgyilkos párja női tagjának megformálása. Ezt bizony nehéz volt felülmúlni - ez a baj a nagyon jó szerepekkel -, pláne az olyan ócska és rosszul megírt filmekkel, mint a Strange Days. Ebben a filmben ráadásul úgy próbálták Juliette-et eladni, mint egy igazi bombázót, aki miatt Ralph Fiennes halálra szomorkodja magát. Ez nem igazán működött, sőt. A Tarantino által felfedezett Robert Rodriguez filmjében, az Alkonyattól pirkadatig-ban (From Dusk Till Dawn) Juliette végre kedvére harcolhatott egy sereg vámpír ellen George Clooney-val , Tarantinoval és Harvey Keitellel az oldalán. És akármennyire is bugyuta volt a történet, azért volt ott mit nézni.
A sok siker gyakran az ember fejébe száll - ezt mi csak hírből ismerjük -, és Juliette a hírek szerint nagyon furcsán kezdett viselkedni. Jött egy kis drog, egy kis pia. Kiszámíthatatlansága és gyorsan változó hangulata miatt egyre kevesebb rendező volt hajlandó hősnőnkkel dolgozni.
Ez így nem is mehetett sokáig és a Carla új élete (The Other Sister) végül visszahozta Juliette jóhírét. A magyar tévében nem is olyan rég játszott filmben Juliette a címszereplő szellemi fogyatékos lány, aki szerelmes lesz egy szintén fogyatékos fiúba (Giovanni Ribisi), és kezébe akarja venni a saját sorsát. Bár nálunk kevés feltűnést váltott ki, a Carla másik élete kint igazi sikernek számított. Ettől kezdve tekintik Juliette Lewis-t igazi, komoly színésznőnek.
És most itt van a buta című Hullahegyek, fenegyerek (The Way of the Gun), ahol Lewis lány végre együtt játszik a Lewis papával, mint Robin, a bájos béranya, aki komoly komplikációkat okoz Ryan Phillippe-nek és Benicio Del Toronak.
Díjak és jelölések: Juliette Lewis
Oscar-díjak és jelölések:
1992 Oscar-díj jelölés - Legjobb női mellékszereplő - Cape Fear - A rettegés foka (Cape Fear, 1991)
Golden Globe-díjak és jelölések:
1992 Golden Globe-díj jelölés - Legjobb női mellékszereplő - Cape Fear - A rettegés foka (Cape Fear, 1991)
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál:
1994 Pasinetti-díj - Legjobb színésznő - Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994)
1994 Különdíj - Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994)
Fiatal Művészek Díja (Young Artist Award):
1988 Fiatal Művészek Díja - Legjobb fiatal színésznő új televíziós vígjáték sorozatban - I Married Dora (1987)
